AJÁNLÓ

Az orvosi hivatás gyakorlásában egyik legfontosabb az empátia, hogy szeretettel forduljunk a beteg felé, hiszen szüksége van a segítségünkre – vallja dr. Ócsai Antal, a jászberényi Szent Erzsébet Kórház orvosigazgatója. Munkájához mindig kéri a legjobb aneszteziológus, Isten segítségét. Illés Anitának az Új Néplapban megjelent interjújából közlünk részleteket.



76 éve kezdődött a varsói felkelés


1

1944. augusztus elsején, éppen 76 évvel ezelőtt kezdődött a varsói felkelés, amikor a lengyel hadsereg fel akarta szabadítani Varsót a német csapatok megszállása alól. A lengyel püspöki konferencia üzenetben emlékezik a történelmi eseményre.

„Rójuk le tiszteletünket mindazok előtt, akik részt vettek a felkelésben, valamint a varsói lakosság előtt, akik támogatták a hadsereget a méltóságért, a jóért és az igazságosságért való küzdelemben – írja az üzenetben Józef Guzdek tábori püspök. – Az október 2-áig tartó felkelés csodálatot váltott ki minden európai államból, és erősen visszhangozta a megszállt Európa szabadság és függetlenség utáni kiáltását. A múlt eseményeire emlékezve arra figyelmeztetjük magunkat és másokat, hogy nemcsak szóval, hanem főként tettekkel kell tanúskodnunk a hazaszeretetről.”

Július 31-én, az évforduló előestéjén Józef Guzdek tábori püspök szentmisét mutatott be a varsói székesegyházban. A szertartást élőben közvetítették a lengyel tábori püspökség honlapján. Augusztus elsején, szombaton délután 5 órakor megkondulnak a harangok a templomokban és a tábori kápolnákban egész Lengyelországban. „Azt szeretném, hogy a harangok zúgása felhívás legyen az imára, az elgondolkodásra és a kölcsönös tiszteletre” – zárja üzenetét a főpásztor.

*

A varsói felkelés a náci Németország által megszállt lengyel fővárosban 1944. augusztus 1-jén kitört általános felkelés volt, melyet az Armia Krajowa (Honi Hadsereg) irányított a német megszálló csapatok ellen. A felkelés kirobbantását arra az időpontra időzítették, amikor a szovjet csapatok megközelítették Varsót. A Honi Hadsereg célja az volt, hogy még a szovjetek előtt felszabadítsák a fővárost, és megerősítsék a lengyel függetlenséget a háború végéig működő Lengyel Földalatti Állam kormányának hatalomra juttatásával.

A fegyveres felkelés azonban kudarcot vallott. A szovjet csapatok elérték ugyan a Visztulát, a fővárostól 30 kilométerre azonban hadtesteik megálltak, és tétlenül szemlélték a városban folyó harcokat. A várakozásnak kettős oka volt: egyrészről a soron következő támadó hadművelet előkészítése érdekében teljesen feltöltötték készleteiket, másrészt a szovjet vezetés úgy ítélte meg, hogy a felkelés sikertelensége esetén a háború után csekélyebb erőfeszítések árán sikerülhet hatalmi pozícióba juttatni Lengyelországban a szovjetbarát politikai erőket. A Vörös Hadsereg parancsnoksága azt sem engedélyezte, hogy a segélycsomagokat szállító szövetséges repülőgépek a visszaútra üzemanyagot vételezzenek a szovjetek által megszállt repülőtereken.

A lengyel megadást követően a németek az egész várost kiürítették. Mintegy 550 ezer főt a pruszkówi átmeneti táborba internáltak, 150 ezer főt pedig németországi kényszermunkára vagy koncentrációs táborokba hurcoltak. Német tűzszerész-alakulatok módszeresen felrobbantották a városban az összes még álló házat. A Vörös Hadsereg csak 1945. január 17-én vonult be a teljesen elnéptelenedett romvárosba.

Forrás: Vatikáni Rádió, Wikipédia

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír