LELKISÉG

A SZENTIRÁS ÜNNEPE

            A Katolikus Egyház szeptember utolsó vasárnapján világszerte a

   Szentírás ünnepét tartja, amely könyv hitünk szerint Isten

   kinyilatkoztatott üzenetét tartalmazza. A Szentírás olyan, mint az

   éjszakai égbolt: minél tovább nézzük, annál több csillagot fedezünk fel

   rajta. Ez a hasonlat több szempontból is megvilágítja számunkra a

   Szentírás olvasásának fontosságát.

 

               Az első ilyen szempont: a Szentírás olvasásához érdemes nyugodt

   körülményeket biztosítanunk, olyan helyet és időt találnunk, ahol és

   amikor valóban oda tudunk figyelni Isten hozzánk szóló üzenetére.

   Nagyon dicséretes, ha valaki például reggelente, munkába menet a

   vonaton vagy az autóbuszon elolvas egy-egy részletet a Bibliából, amely

   megadja annak a napnak az alaphangulatát. Talán csak egyetlen mondatot

   jegyez meg az olvasottakból, de ez a gondolat végigkíséri a napját. A

   közlekedés forgatagában, a nyüzsgő embertömegben azonban nem lehet

   elmélyülten olvasni. Ezért, ha naponta nincs is rá lehetőségünk,

   legalább hetente egy alkalommal szánjunk több időt a Szentírás

   olvasására! Minél több időt szánunk Isten üzenetének olvasására, annál

   jobban fog számunkra kirajzolódni Isten terve, annál világosabbnak

   látjuk azt az életutat, amelyet Isten szándéka szerint be kell járnunk

   és annál jobban megértjük hivatásunkat.

 

               A második szempont: Az égboltozat csillagainak fényét a városok

   éjszakai megvilágítása és a reklámok erős fénye olyannyira

   elhomályosítja, mintha egyetlen csillag sem ragyogna az égen. A lakott

   településektől távolabbi helyekről viszont jól láthatóak. A Szentírás

   olvasása során is érdemes kiszűrnünk a zavaró tényezőket. Olvassuk úgy

   a Bibliát, hogy közben nem gondolunk azokra a hírekre, amelyeket az

   újságban vagy az interneten olvastunk, nem gondolunk azokra az

   eseményekre, amelyek aznap történtek velünk. Olvassunk odafigyelve,

   elmélyülten, az Istennel való találkozás vágyával! A Szentírás által

   Isten akarata tárul fel azok számára, akik készek Isten szándékai

   szerint élni. Isten megszólít minket, elmondja, hogy miként lehet

   teljes és boldog az életünk, lehajol hozzánk, hogy magához emeljen

   minket.

 

           A harmadik szempont: Legyen meg bennünk a kíváncsiság vágya, a

   felfedezés vágya! Igen, szeretnénk valami újat felfedezni, új csillagot

   megpillantani az égen. Szeretnénk jobban megismerni Isten üzenetét,

   szeretnénk egyre jobban megérteni szavait, szeretnénk erőt meríteni

   ahhoz, hogy az olvasottakat meg is valósítsuk életünkben.

              

             Befejezésül még egy gondolat: az ókeresztény hagyomány szerint az

   Istennel való találkozásnak és a vele való egyesülésnek biztos módja a

   Szentírás olvasása és az imádkozás. Ez a két mód, ez a két út azonban

   valójában egyetlen út, így tehát a Szentírás olvasása és az imádkozás

   szorosan összetartozik. Szent Ambrus püspök tanítja: "Ne feledkezzünk

   meg arról, hogy a szentírás olvasását imádságnak kell kísérnie. Így

   lesz belőle beszélgetés Isten és az ember között, mert amikor

   imádkozunk, őhozzá beszélünk, és amikor az isteni kinyilatkoztatást

   olvassuk, akkor Istent hallgatjuk." Ha megtartjuk ezeket a

   szempontokat, a Szentírás által úgy fog számunkra ragyogni Isten

   igazsága, miként az égen a csillagok. (Horváth István Sándor plébános elmélkedése)




 JÉZUS SZENTSÉGES SZÍVÉNEK ÜNNEPE:

 

Úr Jézus isteni Szíve!

Íme, itt térdelünk előtted, és bemutatjuk Neked azon imádást, dicséretet és dicsőítést, mellyel Téged Szűz Mária  szeplőtelen szíve, az egek angyalai s szentjei ,s a földön az egész Anyaszentegyház imád. Bárcsak minden teremtményed örökké imádna, dicsérne és dicsőítene.

   




Hálát mondunk Neked minden vett jótéteményedért. Minden Téged szerető teremtményeddel egyesülten kérünk: bocsásd meg mindama hitetlenséget, hálátlanságot, hidegséget, közönyt, tiszteletlenséget és bántalmakat, amelyekkel az emberek, különösen a legméltóságosabb Oltáriszentségben illetnek. Fogadd helyettük kegyesen el a mi hitünket, bizalmunkat, szeretetünket és hallgasd meg irgalmasan kéréseinket.

Jézus isteni Szíve, mely magadat a mennyei Atyának a keresztfán föláldoztad, s ez áldozatot naponta oltárainkon megújítod, tartsd meg, védd meg s 

igazgasd Anyaszentegyházadat s annak fejét.

Hamis tanokat, meghasonlást, botrányt, üldöztetést és közönyt tarts távol híveidtől.

Add minden szülőnek kegyelmedet, hogy gyermekeiket a Te dicsőségedre s örök üdvükre nevelhessék; a gyermekeknek pedig engedelmességet, tiszteletet, hálát és szeretetet szüleik iránt, hogy atyai áldásod rajtuk nyugodjék.

Tartsd meg az ártatlanokat, erősítsd meg a bűnbánókat, alázd meg országod elleneit, és vezesd őket aklodba vissza.

Legyen Neked ajánlva minden ember: könyörülj a megholt híveken, kivált szüleinken, rokonainkon, barátaink és jótevőinkön és azokon, akikről senki

 sem emlékezik név szerint, s engedj minket boldogító szemléletedre jutni.

Ezeket kérjük Szűzanyád által Tőled, ki az Atyával s a Szentlélekkel egyetemben élsz s uralkodol, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

 

(Részlet az Officium Divinum 1920-as kiadásából)     






SZENTÍRÁS

Szent János evangéliuma (Jn.6,48-59)


    Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért." Erre vita támadt a zsidók közt: "Hogy adhatja ez a testét eledelül?"

Jézus ezt mondta rá: "Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él. " Ezeket mondta, amikor Kafarnaumban, a zsinagógában tanított.





KRISZTUS SZENT TESTE ÉS VÉRE, ÚRNAPJA






A liturgikus év során két kiemelkedő nap van, melyeken az Oltáriszentséget ünnepeljük. Nagycsütörtök estéjén az utolsó vacsorára emlékezünk, amelyen az Oltáriszentség alapítása történt, az Úr Jézus a kenyeret saját testeként, a bort saját véreként adta apostolainak és megparancsolta nekik, hogy az ő emlékezetére ismételjék majd meg cselekedetét. Ez történik minden szentmisében. A másik nagy ünnep pedig az Úrnapja. E nap hagyományához tartozik a körmenet, melyen az Oltáriszentséget, amelyben hitünk szerint az Úr valóságosan jelen van, körülhordozzuk városainkban és falvainkban. Nem a feltűnést keressük ezzel, hanem mintegy hitvallás ez részükről, hitvallás arról, hogy Krisztus jelen van az Oltáriszentségben.

    Az Oltáriszentség, az Eucharisztia iránti tiszteletünk alapja az, hogy hiszünk abban, hogy az Úr Jézus valóságosan és maradandóan jelen van az átváltoztatott kenyérben és borban. Átváltoztatott kenyérről és borról beszélünk, ami azt jelenti, hogy a kenyér és a bor lényegileg alakul át Krisztus Testévé és Vérévé, miközben külső alakját megtartja. Az átváltoztatás a szentmisében történik, a miséző pap Krisztus személyében cselekedve jeleníti meg az Úr áldozatát. Maradandó átváltozásról, pontosabban átlényegülésről beszélünk, ami azt jelenti, hogy Krisztus Teste és Vére nem alakul vissza kenyérré és borrá, az Úr jelenléte nem szűnik meg az Oltáriszentségben például a szentmise befejeztével vagy bizonyos idő elteltével. A valóságos jelenlétet azokkal a tévedésekkel szemben fontos kiemelni, amelyek szerint csupán jelképes jelenlétről van szó. Hitünk szerint Jézus Krisztus istenségével és emberségével jelen van az Eucharisztiában.



 





Jézus Szíve

 

Egy szív, mely annyira szeretett,

Szent szív, mely oly sokat szenvedett.

Egy szív, mely értem dobogott,

Szent szív, mely én értem meghasadt.

 

 Egy szív, mely most is értem él,

Szent szív, melyből ömlik még a vér.

Egy szív, mely még mindig hívogat,

Szent szív, mely örökre hű marad.

 

Jézusom, szent szívedbe rejts el engemet,

S ott, tartsd rabul az én szívemet.

Segíts, hogy élhessek csak teneked,

Soha többé, ne legyek nélküled.

Amen.


















AQUINÓI SZENT TAMÁS HIMNUSZA AZ OLTÁRISZENTSÉGRŐL

Zengjed, nyelv, a dicsőséges
test titkát s a drága vért
melyet hullatván értékes
váltságul az emberért
a föld ura, a felséges
méh gyümölcse nem kímélt.

Egünk küldte, s nekünk szülte
tiszta szűz, szeplőtelen.
Köztünk élt és hinté földre
az Igét, mely jót terem;
a csodás szertartással ülte
búcsúestjét idelenn.

Mert a végső estebédet
tartván ő és társai,
együtt a törvényes étket
jámborul fogyasztani:
étkül a tucatnyi népnek
önmagát osztotta ki.

És a kenyeret testévé
igézte az Ige-test
s a bor lett Krisztus vérévé:
magyarázni ne keresd!

Hit dolga és igaz szívé,
hogy erősen tartsa ezt.
Azért kell e nagy szentséget
leborulva áldani
és a régi Szövetséget
új rítussal váltani:
pótolják a rest érzéket
a merész hit szárnyai!

Az Atyának és Fiának
légyen áldás, dicsőség,
üdv, hozsanna és imádat,
ujjongások hirdessék!
S aki kettejükből árad,
a Lélek is áldassék!

(Babits Mihály fordítása)