HETI HÍRLEVÉL‎ > ‎

HL20200517

A SZENT  KERESZT PLÉBÁNIA HÍRLEVELE

Amennyiben a Hírlevél szövege nem megfelelően jelenik meg képernyőjén, tekintse meg itt!


Kedves Testvérek!

Örülök, hogy hétfőtől visszatérhetünk a templomba, hogy találkozzunk Jézussal az ige olvasásakor és az Eucharisztiában.
Örülök, hogy újra megtapasztalhatjuk a testvéri közösséget, magát az Egyházat, melynek mi is tagjai vagyunk. Nemcsak tagjai, hanem lelki építő kövei is.
Sok kegyelmet és erőt kívánok, így teszem közzé a heti hirdetést.


****************************


Május 18-tól újra mutatnak be nyilvános szentmisét az olaszországi templomokban. Gualtiero Bassetti bíboros, az olasz püspöki konferencia elnöke videóüzenetben fordult a hívekhez, melyben örömének adott hangot e fontos hír kapcsán.

 

„Nem egyszerűen arról van szó, hogy újra kinyitnak a szent helyek, templomaink, amelyek egyébként mindig is nyitva maradtak. Inkább arról van szó, hogy ismét kifejezésre juttatjuk: közösség és család vagyunk – fogalmazott Gualtiero Bassetti bíboros. Az Eucharisztia tesz bennünket közösséggé, családdá, mert mi, akik e kenyérből táplálkozunk arra kaptunk meghívást, hogy egy test legyünk. Az Eucharisztiában megtapasztalhatjuk ezt a hatalmas erőt, amely a feltámadt Krisztustól, Lelkétől származik ahhoz, hogy folytatni tudjuk utunkat.”

Az olasz püspöki konferencia elnöke azt kéri, hogy amikor visszatérnek a szertartásokhoz, amelyeket a hívek részvételével mutathatunk be, a karantén idején szerzett tapasztalatok váljanak a szeretet és a mások iránti tisztelet formájává.

„A maszkviselés és az érintések korlátozása jelképesen úgy is értelmezhető, mint egy meghívás a tekintet erejének újra felfedezésére.

Nem válthatunk békecsókot és nem foghatjuk meg egymás kezét, de ezt távolról egy mosollyal, egy kedves tekintettel is kifejezhetjük, amelyek a béke, az öröm és a szeretet közlésének módjává válhatnak.”

Bassetti bíboros végül azt javasolja, hogy a templomokban az első nyilvános szentmisén énekeljék el a Te Deum-ot a hála jeleként.

(Forrás: Magyar Kurír)


**********************************

A Vatikáni Könyvkiadó új könyve Karol Wojtyła születésének centenáriuma alkalmából

 


100 év – Szavak és képek címmel jelent meg a Vatikáni Könyvkiadó gondozásában a Szent II. János Pál életéről szóló szöveg- és képválogatás a lengyel pápa születésének 100. évfordulójára, május 18-ára készülve. A könyvhöz Ferenc pápa írt előszót.

 

Ferenc pápa kiemeli az evangélium tanúságtevője, II. János Pál szenvedélyes emberségét. Karol Wojtyła sokat szenvedett fiatalkorában, elvesztette szüleit és testvérét is, papként és pápaként mégis példát adott, miként haladjunk előre vidáman az élet útjain a nehézségek ellenére is.

„A szenvedés, amelyben teljesen az Úrra bízta önmagát, megedzette és még erősebbé tette keresztény hitét, amelyre a családban nevelték. Ennek köszönhetően kiváló nevelőjévé vált a fiataloknak, akik az ifjú papon keresztül bevezetést nyertek a konkrét, tanúságtevő, az élet minden pillanatában megélt hitbe.”

Így jellemzi elődjét Ferenc pápa a 100 év – Szavak és képek című most megjelent könyvben.

A 128 oldalas kötet bemutatja II. János Pál pápaságát – híres írásaiból és szavaiból idézve – megválasztása napjától, 1978. október 16-ától halála napjáig, 2005. április 2-áig. A kiadvány nemcsak olaszul, hanem angolul és lengyelül is elérhető. A lengyel pápa homíliáinak, beszédeinek és tanításának részleteit Giuseppe Merola atya, a Vatikáni Könyvkiadó munkatársa; a Vatikáni Média fotóit Mirosława Lesner válogatta.

Az előszóban Ferenc pápa reményét fejezte ki, hogy a kötet sok emberhez eljut, főként a fiatalokhoz. Fülünkben cseng a lengyel pápa felhívása: tárjuk szélesre a kapukat Krisztus előtt, és ne féljünk. „Szent II. János Pál élete során azt tanította nekünk, hogy miként haladjunk előre vidáman a nehézségek ellenére a világ útjain. Járjunk az előttünk élt óriások lábnyomában abban a meggyőződésben, hogy sosem vagyunk és leszünk egyedül. (...) Mindig ápoljunk különleges kapcsolatot mennyei édesanyánkkal, Szűz Máriával, a gyengédség és az irgalmasság anyjával.”

Ferenc pápa egyszerű és nagyrészt a fiatalokhoz szóló szavakkal mutatja be Szent II. János Pál pápát:

„a hit nagy tanúságtevője, a mély hit embere, az Egyház biztos vezetője a nagy változások idején”.

Felidézi enciklikáit az embert megváltó Jézusról, az irgalmas Istenről, a Szentlélekről, egészen a Redemptoris materig, amely Mária az Egyház életében betöltött szerepéről szól. Ferenc pápa utal továbbá II. János Pál társadalmi enciklikáira és a Katolikus Egyház Katekizmusára is, amely értékes ajándék az Egyház számára.

A könyv előszavában a Szentatya kiemeli elődje nyitottságát, a párbeszéd keresését mindenkivel, elszántságát a háborúk megfékezésére, hajlandóságát, hogy elinduljon bárki felé és hogy megölelje a szenvedőket. Róma püspökei között

Karol Wojtyła volt az első, aki Kelet-Európából érkezett, és akin keresztül a vasfüggönyön túli vértanú egyház megszólalt.

Ferenc pápa emlékezteti az olvasót, hogy Szent II. János Pál pápa mennyit szenvedett élete során. „Személyes szenvedése összekapcsolódott népe, nemzete és Lengyelország szenvedésével.” „...elvesztette édesanyját, meg kellett élnie szeretett testvére, majd édesapja halálának drámáját is. Amikor belépett a titokban működő krakkói szemináriumba, már elvesztette minden közeli családtagját. Teljesen Istennek és Egyházának szenteli magát egy olyan időszakban, amikor barátai meghalnak a háborúban.”

„Fiatalon és pápaként is szenvedett” – írja Ferenc pápa. Utal az 1981-es merényletre, amelytől fogva II. János Pál pápa „felajánlotta életét, vérét ontotta az Egyházért, és tanúságot tett arról, hogy a betegség nehéz próbatétele idején is, amelyet megosztott mindennap az emberré lett és üdvösségünkért keresztre feszített Istennel, vidámak és önmagunk maradhatunk. Örvendhetünk a feltámadt Jézussal való találkozás bizonyosságának.”

Szent II. János Pál Isten irgalmasságának nagy tanúságtevője volt. „Halála után tizenöt évvel jó megemlékezni róla egyszerű módon. Sok fiatal nem ismerhette, vagy csak nagyon bizonytalan emléke van róla gyermekkorából. Elsősorban nekik szól ez a kötet” – zárja bevezetőjét a pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió


   



Megkezdődött Szent II. János Pál pápa szüleinek boldoggáavatási pere Lengyelországban
Megkezdődött május 7-én a krakkói egyházmegyében Szent II. János Pál pápa szülei, Emilia Wojtyła és idősebb Karol Wojtyła boldoggáavatási pere. Ebből az alkalomból a családi értékek fontosságát emelték ki az Egyház képviselői.

A házaspár életszentségére bizonyítékokat gyűjtő, a boldoggá avatást előkészítő egyházmegyei fórum a lengyel pápa szülővárosában, a dél-lengyelországi Wadowicében tartotta meg csütörtökön első ünnepi ülését. Ezt követően az előkészítő fórumot vezető krakkói érsek, Marek Jędraszewski szentmisét mutatott be. Ő indította el gróf Esterházy János, a két világháború közötti felvidéki magyar politikus boldoggáavatási perének egyházmegyei szakaszát is 2018-ban.

II. János Pál szülei „tanúságot tettek a múlhatatlan értékek létezéséről, melyek között az első helyen a család szerepel” – jelentette ki a boldoggá avatást előkészítő egyházmegyei fórum ülésén Stanisław Dziwisz bíboros, a lengyel pápa titkára. A mai családoknak a házasság valódi mintáira van szükségük, „különösen a házasság méltóságának szükségességét és értelmét kétségbe vonó ideológiák fényében” – hangsúlyozta a bíboros.

Emilia és Karol Wojtyła boldoggá avatásának posztulátora Sławomir Oder atya, aki ugyanezt a tisztséget már II. János Pál 2014-ben befejeződött szenttéavatási perében is betöltötte.

A per egyházmegyei szakasza folyamán meghallgatják a házaspár életét jól ismerő kortársak leszármazottait, és tanulmányozzák II. János Pál azon írásait, amelyekben megemlékezett szüleiről, a családi élet részleteiről.

Emilia (1884–1929) és Karol (1879–1941) 1906-ban kötöttek házasságot, három gyermekük született. Az elsőszülött, Edmund orvos lett. Kórházi szolgálata során, 26 éves korában skarlátfertőzést kapott, és belehalt a betegségbe. A másodikként világra jött kislány, Olga röviddel születése után hunyt el. Az 1920-ban született Karol, a későbbi pápa, szüleinek harmadik gyermeke volt. Korán elárvult – édesanyja, Emilia akkor hunyt el, amikor Karol kilencéves volt; édesapja a második világháború idején, 1941-ben halt meg.

Forrás

Magyar Kurír




Lengyelországot a Częstochowai Szűzanya oltalmába ajánlják május 3-án

 

A koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetben a lengyelek Máriához fohászkodnak oltalomért. Május 3-án a Częstochowai Szűzanya oltalmába ajánlják nemzetüket. A szertartást a lengyel püspöki konferencia elnöke, Stanisław Gądecki érsek vezeti, és élőben követhető lesz a közösségi oldalakon és a televízióban.

 

Lengyelországot a történelme során előforduló nehéz és válságos pillanatokban mindig a Jasna Góra-i nemzeti kegyhely Fekete Madonnájának ajánlották föl. Így volt ez 1920-ban a bolsevik megszállás fenyegetésekor, vagy 1946-ban, a második világháborút követően, a kommunizmus előretörésekor. Így volt 1956-ban is, amikor a háromszáz évvel korábbi dicsőséges eseményre emlékeztek: arra, hogy a Jasna Góra-i pálos kolostor állította meg a svéd csapatok előrenyomulását. Hálából II. János Kázmér lengyel király (Jan Kazimierz) 1656. április 1-jén a lwówi (lvivi vagy lembergi) Bölcsesség-székesegyházban ünnepélyes fogadalom keretében felajánlotta országát a Szent Szűznek, és egész birodalma patrónájává és királynőjévé választotta őt.

1979-ben II. János Pál pápa első apostoli útján, melyet hazájában tett, a lengyel egyházat a Częstochowai Szűzanya oltalmába ajánlotta. Négy évvel ezelőtt, május 3-án pedig, Lengyelország keresztény hitre térésének 1050. évfordulóján a püspöki konferencia elnöke megújította a nemzet felajánlását Isten Anyjának.

A jelenlegi koronavírus-járvány idején több ország is a Szűzanya kezébe helyezte magát. Ehhez a sorhoz csatlakozik Olaszország, az USA és Kanada is május 1-jén.

A lengyel püspökök így fogalmaztak honlapjukon: „Közeledik a visztulai csoda centenáriuma: 1920 augusztusában a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására nemzetünk és az európai civilizáció megmenekült a bolsevik uralomtól. (A varsói csatában győztek a szovjetek felett – a szerk.) Most pedig, elődeink nyomán mi is Jasna Górába jövünk… Itt jobban tudatosul felelősségünk a lengyel keresztény örökség iránt. Minden társadalmi réteget egyaránt gondozni kell, nemcsak anyagi, hanem lelki boldogulása érdekében is.”

A lengyel püspökök köszönetet mondanak a 100 éve született Szent II. János Pál pápáért, aki Máriában a remény példaképét látta. Köszönetet mondanak Stefan Wyszyński bíboros boldoggá avatásáért is, amelyet eredetileg június 7-re tűztek ki, de a járvány miatt bizonytalan időre elhalasztották. „A lengyel és az európai egyház jelképes alakja arra emlékeztet minket – írták a lengyel püspökök –, hogy nem elég Isten Anyjának tiszta és megsebzett arcára tekinteni, hanem ki kell olvasni tekintetéből mindazt, ami a lengyel lelkiismeret megújulásához szükséges.”

Most a lengyel püspökök Máriával, Isten Anyjával, Lengyelország Királynőjével és védőszentjeikkel együtt kérik Istent, hogy mentse meg hazájukat e mostani nehéz időszakban.

Forrás: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír


***************************

Kedves Testvérek!


Szent II. János Pál pápa születésének századik évfordulójára, az arról való megemlékezésre készülünk.

 

Szent II. János Pál pápa: Felajánló ima a világért

Istenünk, irgalmas Atyánk,

aki szeretetedet Fiadban,

Jézus Krisztusban nyilatkoztattad ki,

és kiárasztottad ránk a Szentlélekben,

a Vigasztalóban,

fölajánljuk ma a világ

és minden ember sorsát.

 

Hajolj le hozzánk, bűnösökhöz, gyógyítsd meg gyöngeségünket,

űzz el tőlünk minden rosszat,

add hogy a föld minden lakója

megtapasztalva irgalmasságodat,

hogy benned,

a Szentháromság egy Istenben

megtalálják mindig a remény forrását.

 

Örök Atya,

Fiad keserves kínszenvedéséért

és föltámadásáért

irgalmazz nekünk

és az egész világnak!

Amen









Közös ima naponta délben a járvány idején

A veszélyhelyzet hátralévő részében is napról napra legyünk együtt a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Titkárságával, a Magyar Kurír és az Új Ember szerkesztőségével, valamint Böjte Csabával, Csókay Andrással és Szikora Róberttel: a déli Mária-imádságot követően fohászkodjunk együtt Istenhez Erdő Péter bíboros, prímás imádságával, és kérjük a Szűzanya oltalmát Ferenc pápa felajánló imája segítségével. A közös imát naponta 11.55 és 12.10 között a szerkesztőség YouTube-csatornáján élőben közvetítjük.







A HÉT LITURGIKUS RENDJE

                   
  Ménfőcsanak, 2020. május 17.

Május 17., Húsvét 6. vasárnapja

Tömegtájékoztatási világnap !

8:30 Szentmise  (Hálából házassági évfordulón)

17:00 Szentmise  (meghalt Paár Elemérért és Paár Juditért)



Május 18., hétfő: Köznap húsvéti időben

17:30  Filmvetítés Szent II. János Pál pápáról

18:00  Ünnepi szentmise Szent II. János Pál pápa születésének 100. évfordulóján!



Május 19., kedd: Köznap húsvéti időben

17:30 Májusi litánia

18:00 Szentmise  (meghalt Kozák Ferencért)



Május 20., szerda: Köznap húsvéti időben

17:30  Májusi litánia

18:00  Szentmise



Május 21., csütörtök: Köznap húsvéti időben

17:15 Szentségimádás

18:00 Szentmise 



Május 22., péntek: Köznap húsvéti időben

17:30  Májusi litánia

18:00  Szentmise



Május 23., szombat: Boldog Apor Vilmos vértanúpüspök

17:30  Felolvasás Szent II. János Pál pápa életéről

18:00 Szentmise  (meghalt családtagokért)



Május 24., vasárnap: URUNK MENNYBEMENETELE

Szentlélekváró imanyolcad kezdődik!

8:30 Szentmise  (meghalt Kovács Lajosért és Kovács Lajosné, sz.: Szolnoki Marcelláért)

16:30  "Jöjj, Szentlélek...!" Az imanyolcad első napja

17:00  Szentmise


*************************

XVI. Benedek pápa levele Szent II.János Pál pápa születésének 100. évfordulóján


II. János Pál pápa száz évvel ezelőtt, 1920. május 18-án született a lengyel kisvárosban, Wadowicében.

Miután a három szomszédos nagyhatalom, Poroszország, Oroszország és Ausztria több mint száz évig osztozott a területén, Lengyelország az első világháború végén visszanyerte függetlenségét. Ez a történelmi esemény nagy reményt adott, de sok nehézséggel is járt, mivel az új állam átalakításának folyamatában továbbra is érezte a két hatalom, Németország és Oroszország nyomását. A fiatal Karol Wojtyła ebben a helyzetben nőtt fel, az elnyomás helyzetében, ami ugyanakkor reményteli helyzet is volt. Nagyon korán elvesztette édesanyját és testvérét, végül pedig édesapját is, akiktől mély és hűséges istenhitet örökölt. A fiatal Karolt különösen az irodalom és a színház vonzotta. A középiskolai záróvizsga elvégzése után ezeket tanulmányozta.

„A deportálás elkerülése érdekében 1940 őszén a Solvay vegyi üzem kőbányájába ment” (vö. Ajándék és titok). „1942 őszén döntött úgy, hogy belép a krakkói szemináriumba, és mivel a régi tankönyvekből a teológia tanulmányozását már jóval előbb elkezdte, így 1946. november 1-jén pappá is szentelhették” (vö. ugyanott). Természetesen Karol a teológiát nemcsak könyvekből, hanem saját maga és országa nehéz helyzetben szerzett tapasztalatain keresztül is tanulmányozta. Ez bizonyos mértékben jellemezte egész életét és munkáját. Tanulmányozta a könyveket, de az általuk feltett kérdések valósággá is váltak számára, amelyet mélyen megtapasztalt és átélt. Fiatal püspökként – 1958 óta segédpüspökként, majd 1964-től krakkói érsekként – a II. vatikáni zsinat vált egész életének és munkájának iskolájává. A felmerült fontos kérdések, különösen az úgynevezett 13. scemával kapcsolatosak, amelyből később a Gaudium et spes konstitúció született, egyben a saját kérdései voltak. A zsinat által kidolgozott válaszok előkészítették a későbbi püspök, majd pápa küldetését is.

Amikor Wojtyła bíborost 1978. október 16-án megválasztották Szent Péter utódjának, az Egyház drámai helyzetben volt. A zsinat tanácskozásait sokan magának a hitnek a vitájaként mutatták be, azt sugallva, hogy a zsinat elveszítette tévedhetetlen és rendíthetetlen jellegét. Egy bajor plébános például így értékelte a helyzetet: „Végül rossz hitre tértünk”. Ezt az érzést, hogy már semmi sem biztos, és hogy minden megkérdőjeleződött, csak fokozta a liturgikus reform végrehajtásának módszere. Végül szinte úgy tűnt, hogy a liturgia önjáró lett, és önmagát alkotja. VI. Pál nagy erővel és elszántsággal zárta le a zsinatot, de annak lezárása után egyre sürgetőbb problémákkal szembesült, amelyek végül megkérdőjelezték az Egyház lényegét. A szociológusok az Egyház akkori helyzetét a Szovjetunió helyzetéhez hasonlították Gorbacsov alatt, amikor a szovjet állam hatalmas struktúrája összeomlott a saját megreformálása során.

Ezért voltaképpen szinte lehetetlen feladat várt az új pápára. Mindazonáltal II. János Pál az első pillanattól kezdve új lelkesedést váltott ki Krisztus és Egyháza iránt. Pápai beiktatásakor mondott prédikációjának szavai a következők voltak:

„Ne féljetek! Tárjátok ki a kapukat Krisztus előtt!” Ez a felhívás, ez a hang jellemezte egész pápaságát, és az Egyház felszabadító helyreállítójává tette őt.

Ezt az a tény határozta meg, hogy az új pápa olyan országból jött, ahol a zsinat fogadtatása pozitív volt: mindent örömmel megújítottak, ahelyett, hogy a kétségeknek és a bizonytalanságnak adtak volna helyet.

A pápa 104 lelkipásztori útja során szerte a világon hirdette az evangéliumot, az öröm üzenetét, elmagyarázva, hogy mit kell tennünk Krisztusért, és hogy megvédjük a jót.

Tizennégy enciklikájában átfogóan, ugyanakkor emberi módon mutatta be az Egyház hitét és tanítását. Ezzel pedig elkerülhetetlenül ellenállást váltott ki a nyugati egyházban, amelyet hatalmába kerített a kétség és a bizonytalanság.

Ma fontosnak tűnik meghatározni azt az igazi középpontot, amelynek szempontjából elolvashatjuk a különféle szövegekben szereplő üzenetet. Az ő halálának órájában bizony észrevehettük volna ezt. II. János Pál pápa az általa alapított Isteni Irgalmasság ünnepén halt meg. Először hadd tegyek egy rövid személyes megjegyzést, amely fontos szempontnak tűnhet ahhoz, hogy megértsük a pápa személyét és munkáját. II. János Pált kezdettől mélyen megérintette Faustina Kowalska, a krakkói apáca üzenete, aki hangsúlyozta az isteni irgalmat mint a keresztény hit lényegi központját. Faustina nővér bízott abban, hogy idővel bevezetik ezt az ünnepet. A konzultációkat követően erre a pápa húsvét második vasárnapját választotta. A végső döntés meghozatala előtt azonban felkérte a Hittani Kongregációt, hogy véleményezze ezt a dátumot. Negatív választ adtunk, mert úgy gondoltuk, hogy egy olyan ősi és hagyományos időpontot, mint a húsvét nyolcadát lezáró fehér vasárnap, nem kellene megterhelni a modern ötletekkel. A Szentatyának természetesen nem volt könnyű elfogadni a válaszunkat. Ennek ellenére nagy alázattal tette ezt, és másodjára elfogadta a negatív válaszunkat. Végül egy olyan javaslatot fogalmazott meg, amely meghagyta a húsvét második vasárnapját történelmi formájában, de az eredeti üzenetbe belefoglalta az isteni irgalmat is. Gyakran voltak hasonló esetek, amelyekben lenyűgözött a nagy pápa alázatossága, aki feladta az általa kedvelt ötleteket, mert azok nem találtak jóváhagyásra az egyes hivatalokban, amikor azt a megállapított normák szerint kérte.

Amikor II. János Pál az utolsó lélegzetet vette ezen a világon, éppen véget ért az Isteni Irgalmasság ünnepe első esti dicsérete. Ez megvilágította halálának óráját: Isten Irgalmának fénye megnyugtató üzenetként jelent meg halála felett. Az Emlékezet és azonosság című utolsó könyvében, amelyet halálának előestéjén tettek közzé, a pápa ismét összefoglalta az Isteni Irgalmasság üzenetét. Rámutatott arra, hogy Faustina nővér ugyan meghalt a második világháború szörnyűségei előtt, de már megmutatta az Úr válaszát, amelyet Ő erre az őrült küzdelemre adni akart. Olyan volt, mintha Krisztus Faustinán keresztül akarta volna mondani: „A gonosz nem fogja megkapni a végső győzelmet. A húsvét titka megerősíti, hogy a jó végül győzedelmeskedik, hogy az élet diadalmaskodik a halál felett, és hogy a szeretet legyőzi a gyűlöletet”.

A pápa egész életében arra törekedett, hogy a keresztény hit objektív központját, az üdvösség tárgyát szubjektíven elérhetővé tegye, és segítsen másoknak, hogy az a sajátukká váljon. A feltámadt Krisztuson keresztül Isten kegyelme mindenkié lett. Noha a keresztény lét e központját csak a hit adhatja nekünk, filozófiai szempontból is jelentős, mert ha Isten kegyelme nem lenne tény, akkor egy olyan világban kellene keresnünk az utat, ahol a jó végső hatalma a gonosz ellen nem felismerhető. Végül, ezen objektív történelmi jelentőségen túl mindenki számára nélkülözhetetlen tudni, hogy Isten kegyelme erősebb, mint a mi gyengeségünk. Ezen a ponton megtalálható II. János Pál és Ferenc pápa üzenetének belső egysége és alapvető szándéka is:

II. János Pál nem erkölcsi rigorista, ahogy néhányan ábrázolni akarták őt. Az Isteni Irgalom középpontba állításával lehetőséget adott ugyanis nekünk, hogy elfogadjuk az ember iránti erkölcsi követelményeket, még akkor is, ha soha nem tudjuk teljes mértékben teljesíteni azokat.

Erkölcsi erőfeszítéseinket pedig az Isteni Irgalom fényében tesszük, amely erősnek bizonyul, és begyógyítja gyengeségeinket.

Amíg II. János Pál pápa haldoklott, a Szent Péter tér tele volt emberekkel, különösen sok fiatallal, akik utoljára akartak találkozni pápájukkal. Nem felejtem el azt a pillanatot sem, amikor Sandri érsek bejelentette a pápa távozásának hírét. Mindenekelőtt felejthetetlen marad az a pillanat, amikor a Szent Péter nagyharangja kihirdette ezt az üzenetet. A temetés napján sok molinót láthattunk „Santo subito!” felirattal. Mindenünnen ezt a felkiáltást lehetett hallani, amely a II. János Pállal való találkozásból fakadt. Nemcsak a téren, hanem a különféle intellektuális körökben is arról beszéltek, hogy II. János Pálnak a „nagy” címet adják.

A „szent” szó Isten szféráját jelzi, a „nagy” pedig az emberi dimenziót. Az Egyház normái szerint a szentséget két kritérium alapján lehet felismerni: hős erények gyakorlása és a csoda alapján. Ez a két kritérium szorosan kapcsolódik egymáshoz. Mivel a „hősi erény” nem egyfajta olimpiai eredményt jelent, hanem azt, hogy valami láthatóvá válik egy személyben és egy személyen keresztül, amely nem a sajátja, hanem Isten munkája, amely felismerhetővé válik benne és rajta keresztül. Ez nem egyfajta erkölcsi verseny, hanem a saját nagyságáról való lemondás eredménye. A lényeg az, hogy egy ember hagyja, hogy Isten dolgozzon rajta, és így Isten munkája és ereje rajta keresztül láthatóvá válik.

Ugyanez vonatkozik a csoda kritériumára is. Itt sem az számít, hogy valami szenzációs történik, hanem Isten gyógyító jóságának látható kinyilatkoztatása, amely meghaladja az összes pusztán emberi lehetőséget. A szent az az ember, aki nyitott Isten előtt, és akit áthat az Isten. A szent ember az, aki elvonul önmagától, és lehetővé teszi, hogy lássuk és felismerjük Istent. Ennek a lehető leghatékonyabb ellenőrzése a boldoggá- és szenttéavatási folyamat célja. II. János Pál esetében mindkettőt szigorúan az alkalmazandó szabályok szerint hajtották végre. Tehát most úgy áll előttünk, mint Atyánk, aki Isten kegyelmét láthatóvá teszi számunkra.

Nehezebb helyesen meghatározni a „nagy” kifejezést. A pápaság közel 2000 éves hosszú története során a „nagy” címet csak két pápának tartották fenn: I. Leó (440–461) és I. Gergely (590–604) pápáknak. Mindkét esetben a „nagy” szó politikai konnotációval rendelkezett, de éppen azért, mert maga Isten titka vált láthatóvá az ő politikai sikerük révén. A párbeszéd útján Nagy Szent Leó képes volt meggyőzni Attilát, a hunok fejedelmét, hogy megkímélje Rómát, Péter és Pál apostolfejedelmek városát. Fegyverek nélkül, katonai vagy politikai hatalom nélkül, a hit iránti meggyőződés hatalma révén képes volt meggyőzni a rettegett zsarnokot Róma megkíméléséről. A szellem és az erő közötti harcban a szellem erősebbnek bizonyult.

I. Gergely sikere nem volt ilyen látványos, ám többször is képes volt megvédeni Rómát a lombardoktól. Itt is a lélek ereje állt szemben a hatalommal, és a lélek győzedelmeskedett.

Ha összehasonlítjuk mindkét történetet II. János Pál történetével, akkor a hasonlóság egyértelmű. II. János Pálnak sem katonai, sem politikai hatalma nem volt. Az Európa és Németország jövőbeli jellegéről 1945 februárjában folytatott vita során azt mondták, hogy a pápa reakcióját is figyelembe kell venni. Ezután Sztálin megkérdezte: „Hány hadosztálya van a pápának?” Nos, nem volt hadserege. A hit hatalma azonban olyan erőnek bizonyult, amely 1989-ben végül megszabadított a szovjet hatalom rendszerétől, és lehetővé tette új kezdetet. Vitathatatlan, hogy a pápa hitének alapvető szerepe volt e hatalom összeomlásában. Az I. Leó és I. Gergely pápák személyében megmutatkozó nagyszerűség tehát itt is láthatóvá vált.

Javaslom, hogy hagyjuk nyitva azt a kérdést, hogy a „nagy” jelző győzedelmeskedik-e, vagy sem. Isten hatalma és jósága mindannyiunk számára láthatóvá vált II. János Pálban. Most, amikor az Egyház ismét a gonosz elnyomásától szenved, ő a remény és a bizalom jele számunkra.

Kedves Szent II. János Pál pápa, könyörögj érettünk!

XVI. Benedek





Mellékletek terület