EGYÉB HÍREK ÉS ESEMÉNYEK

Szent József-év


Ferenc pápa a Patris corde – kezdetű apostoli levelével Szent József évet hirdetett. Szentévi búcsú nyerhető a pápa által meghirdetett Szent József-évben, mely 2020. december 8-tól 2021. december 8-ig tart. Ezzel állít emléket a pápa Mária jegyesének, Jézus nevelőapjának, akit a katolikus egyház védőszentjeként tisztelünk immár 150 éve.

Boldog IX. Piusz pápa 1870. december 8-án a katolikus egyház védőszentjévé nyilvánította Szent Józsefet. Ez előtt tisztelegve hirdeti most meg a Jézus nevelőapájának emlékévét Ferenc pápa, aki köztudottan nagy tisztelője Szent Józsefnek.

Ferenc pápa e szavakkal jellemezi Szent Józsefet: Szerető, gyöngéd apa, engedelmes és befogadó Isten akaratával szemben. Bátran kreatív, munkás, aki mindig árnyékban marad.

Jézus és Mária őrzőjeként József az egyház őrzője is. Minden rászorulóra úgy tekintsünk, mint a Kisjézusra, akit Szent József őriz, és akitől megtanulhatjuk szeretni az egyházat és a szegényeket- emeli ki a pápa.

Az ács József, Mária jegyese megtanítja nekünk a saját kezűleg megszerzett napi betevő kenyér értékét, méltóságát és örömét. Ferenc pápa erőteljesen felszólít mindenkit: kötelezzük el magunkat azért, hogy elmondhassuk, egyetlen fiatal, egyetlen személy, egy család sem marad munka nélkül!

Imádkozzunk minden nap Szent József közbenjárását kérve!

A családok éve


A Szentatya december 27-én, a Szent Család vasárnapján a déli Úrangyala imádság elmondása után bejelentette, hogy a családnak szentelt különleges évre kerül majd sor, melyet az Amoris laetitia apostoli buzdítás közzétételének ötödik évfordulóján, 2021. március 19-én fog megnyitni.

Ferenc pápa szavai: „Karácsony után néhány nappal a liturgia arra hív bennünket, hogy szegezzük tekintetünket a Szent Családra, Jézusra, Máriára és Józsefre. Érdemes elgondolkodni azon a tényen, hogy Isten Fia azt akarta, hogy mint minden gyermeknek, neki is szüksége legyen egy család melegére. A Szent Családot utánozva újra fel kell fedeznünk a család nevelői értékét: a szereteten kell alapulnia, amely mindig újjáépíti a kapcsolatokat és a remény távlatait nyitja meg. A családban akkor lehet őszinte közösséget megtapasztalni, amikor a család az ima otthona, amikor az érzelmek komolyak, mélyek és tiszták, amikor a megbocsátás érvényesül a viszályok felett, amikor a mindennapi élet keserűségét megédesíti a kölcsönös gyengédség és az Isten akaratára történő derűs ráhagyatkozás. Ily módon a család megnyílik arra az örömre, amelyet Isten mindazoknak megad, akik tudnak örömmel adni. Ugyanakkor a család lelki erőt talál arra, hogy megnyíljon kifelé, mások felé, a testvérek szolgálatára, a testvérek szolgálatára, az együttműködésre egy mindig új és jobb világ felépítése érdekében; következésképpen képes pozitív indíttatások hordozója lenni; a család az életpéldával evangelizál.”