A NEK története


Az Eucharisztikus világkongresszus, más néven Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus a római katolikus egyház rendszeresen megrendezett, világméretű eseménysorozata, melynek célja az oltáriszentség megismerésének és tiszteletének elmélyítése. Szervezője a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottsága.

A négy évenként más-más helyszínen meghirdetett kongresszusnak előre meghirdetett címe van, amelyre előadásokkal készülnek, illetve sok közös imát tartanak, és szentségimádáson vesznek részt a hívők. A kongresszus igyekszik érthetőbbé tenni a Krisztus által az utolsó vacsorán meghirdetett áldozat-bemutatást, és annak fontosságát, amiben esetenként segítségükre vannak az elismert oltáriszentség csodák is. (Forrás: Wikipédia)


    Az eucharisztikus kongresszusok kezdeményezője Emilia Tamisier, egyszerű dél-franciaországi asszony volt, aki eleinte zarándoklatokat szervezett az Eucharisztia jegyében, első alkalommal 1874 júniusában Avignonba, majd egy hónappal később Arsba, Vianney Szent János egykori szolgálati helyére. Következő évben Douaiba gyűltek össze Tamisier asszony felhívására, a szervezők örömére ötvenezer hívő és öt püspök vett részt a zarándoklaton. E sikeren felbuzdulva a francia eucharisztikus mozgalom vezetői elhatározták, hogy a zarándoklatokat minden évben megtartják, s külön kongresszussal zárják le őket.

    Így került sor 1875 szeptemberében az első nemzeti eucharisztikus kongresszusra Faverney-ben, ám a folytatást a Harmadik Köztársaság egyházellenes intézkedéseivel megakadályozta. A kedvezőtlen légkör miatt csak 1881-ben került sor újabb eucharisztikus kongresszus megtartására az észak-franciaországi Lille-ben, ez volt az első, amelyik már a határokon is átívelt. A háromnapos ünnepség nagyjából úgy zajlott le, mint a későbbi kongresszusok; a szentmisékkel, szentségimádással és elmélkedéssel töltött napokat körmenet koronázta. A résztvevők javarésze Franciaországból vagy a szomszédos országokból jött, de nem elhanyagolható a Közép-Európából illetve Mexikóból és Chiléből érkezett zarándokok száma. A rendezők bíztak abban, hogy a kongresszusok sora már nem fog megszakadni, mint történt a faverney-i után, ezért állították fel az Állandó Nemzetközi Előkészítő Bizottságot, melynek első feje Lille ordináriusa, a cambray-i érsek lett.


    Az első nemzetközi eucharisztikus kongresszusokat jobbára Franciaországban, vagy francia nyelvterületen tartották. Valóságos áttörésnek számított a nyolcadik, 1893-as jeruzsálemi kongresszus, nemcsak azért, mert az Oszmán Birodalomban rendezték, hanem mert itt képviseltette magát először a pápa követtel Benoit-Marie Langenieux bíboros személyében.

    Az 1905-ös római világkongresszuson maga X. Piusz pápa, az Eucharisztia nagy tisztelője is részt vett, aki elhatározta, hogy ezután valamennyi világkongresszusra elküldi hivatalos követét. Fényes külsőségek között zajlott az 1912-es bécsi, szerényebb és inkább lelki megújulást hirdetve az 1913-as máltai és 1914-es lourdes-i, de sajnos az első világháború és az utána következő feszült nemzetközi helyzet miatt a következő kongresszust csak 1922-ben tartották meg, Rómában. 1926-ban Chicagóban rendezték meg az eucharisztikus világkongresszust, amely Gergely Jenő történész szavaival élve igazi amerikai stílusban rendezett ünnepség volt: középpontjában a minden addigi méretet túlszárnyalni akarás igényével és az elmaradhatatlan show-val és biznisszel.

    A kongresszuson közel egymillióan járultak szentáldozáshoz, hatvanezer tagú kórus énekelt, a főünnepségeknek helyt adó stadionban a Szent Péter-bazilika főoltárának hű másolatánál mondták a szentmisét. Azonban nemcsak a minden képzeletet felülmúló külsőségek miatt jelentős a chicagói kongresszus, hanem mert magyar küldöttség is részt vett rajta Csernoch János prímás vezetésével. 1928-ban Sydney, 1930-ban, Hippói Szent Ágoston halálának 1500 éves jubileumára emlékezve Karthágó, 1932-ben pedig a Szent Patrik partraszállásának 1500. évfordulóját ünneplő Dublin adott otthont az eucharisztikus világkongresszusnak. Az 1934-es Buenos Aires-i kongresszus (32.) külön jelentős: itt képviselte először a pápát kúriai bíboros, Eugenio Pacelli bíboros-államtitkár személyében. 1937-ben a Fülöp-szigeteki Manilában gyűltek össze az Eucharisztia tiszteletére.

    Az 1938-ban tartott eucharisztikus világkongresszust Budapesten rendezték meg (l. a  Hősök terét ábrázoló fenti képet) és 2020-ban ismét a magyar főváros adhat otthont az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak.

    Az ötvenedik találkozót ismét Dublinban tartották, 2012. június 10. és 17. között, az 51-et 2016-ban a Fülöp-szigeteki Cebuban, ahol a pápa bejelentette, hogy az 52. Magyarországon, Budapesten lesz.




1938 - BUDAPEST


    

Arra, hogy Budapest is rendezhessen eucharisztikus világkongresszust, az ötlet már Csernoch János és kísérete Chicagóból való hazatérte után felvetődött. Mintegy próbaként 1928-ban nemzeti eucharisztikus kongresszust tartottak Magyarországon, kétszázezer hívő részvételével, ennek sikerén felbuzdulva a püspöki kar a következő évi értekezletén hivatalosan is kezdett tárgyalni arról, hogy Magyarországon is tarthassanak eucharisztikus világkongresszust. Az 1929. március 13-án tartott püspökkari értekezleten az új esztergomi érsek, Serédi Jusztinián szorgalmazta budapesti helyszínnel, erre ki is jelölte az időpontot, mégpedig 1938-at, Szent István halálának 900. évfordulóját. A hercegprímás alkalmasnak látta a magyar katolicizmust arra, hogy az egész világ előtt szerepeljen egy ilyen rendezvény keretei között.[





Comments